Diéta, avagy az akaraterő próbája

Szeretünk magunknak mentségeket keresni és kreálni az élet számos területén és nincs ez másként akkor sem, amikor különböző súlycsökkentő programokba kezdünk és a vágyott sikerek elmaradoznak. Hibáztatjuk a módszereket (azt is aki ajánlotta őket), a genetikánkat, az élelmiszereket, a cukrot, a zsírt, a szomszéd néni puli kutyáját, de bármit, csak önmagunkba ne kelljen nézni egy pillanatra és bevallani, hogy „akaratgyenge vagyok”. Mert lássuk be, a diéta az akaraterő próbája, bárki bármit is mond. Persze, van az emberiségnek az a körülbelül 2-3 százaléka, akiknél valós betegség, hormonális problémák állnak a háttérben, de a maradék 97-98%-nak bizony kizárólag a kitartásán múlik, hogy sikerrel jár-e.

Nézzük, mit tudok javasolni azért, hogy sikerrel vedd az előtted álló akadályt és megszabadulj a felesleges kilóktól és elindulj egy egészségesebb és fenntartható táplálkozás irányába.

A diéta szó használata már önmagában eléggé csalóka, hiszen a kifejezés latin eredetre tekint vissza és étrendet, életmódot jelent, viszont a magyar nyelvbe fogyókúraként rögzült be bizonyos okokból. Ez jelentős különbség, hiszen amikor a diétánkat tervezzük, éppen az lenne a cél, hogy egy hosszú távon fenntartható, az egészségünket szolgáló étrendet alakítsunk ki, mely jótékony hatásainak eredményeként többek között testsúlyt is veszítünk. Hosszú távon nem lesz megoldás, hogy egy rövid, 1-2 hónapos diétát alkalmazunk, majd visszatérünk az azt megelőző életmódunkhoz, mert ez esetben borítékolható, hogy a verejtékezve lefaragott kilókat villámgyorsan viszontlátjuk a tükörben.

Nem feltétlen kell fogyókúrás programokban gondolkodni a testsúly csökkentéséhez. A cél a helyes táplálkozási szokások kialakítása, melyek hatására javul az egészségi állapotunk, az életminőségünk és még ennek tetejébe súlyt is veszítünk általa. A célunk, hogy kialakítsunk egy olyan étrendet, hogy soha ne kelljen fogyókúráznunk!

Az egészséges táplálkozásra való áttérésnek nem a kalóriaszámolgatásról vagy bizonyos ételcsoportok kizárásáról kell szólnia. Ez a változás egy komplex pszichológiai folyamat is, amelyben a motivációs tényezők kardinális szerepet játszanak.

Ezért a siker másik fundamentális alapköve, hogy meg kell lenni annak az elhatározásnak és belső drive-nak az egyénben, mely átsegíti őt a változásokkal járó átmeneti kihívásokon. Hiába van a kezedben a világ legjobb diétás programja, ha nincs motivációd, akaraterőd és önfegyelmed a betartásához. Meg kell találnod saját magadnak azt a célt, amiért hajlandó vagy a diétával járó kihívásokkal harcba szállni, legyen az egyszerűen a hiúság, az egészségi állapotod, a közelgő strandszezon, hogy beleférj a régi ruháidba vagy mert az iskolában egykoron csúfoltak a duciságod miatt és csak azért is szeretnéd megmutatni nekik. Valódi motiváció hiányában egyetlen program sem lehet sikeres, csak ezt valahogy soha, senki nem említi. Találd meg azt, ami téged hajt! De úgy igazán hajt. A ’jah, hát én amúgy akartam’ az ide általában nem elég.

Miután az alapokkal tisztában vagyunk, nézzük meg milyen szempontokat kell figyelembe venni, amikor egy súlycsökkentő programba kezdünk.

Először is azt le kell fektetni, hogy még a legszélsőségesebb, legegzotikusabb diétás módszerekkel is le lehet fogyni amennyiben kalóriadeficitben vagyunk (kevesebb energiát viszünk be a szervezetünkbe, mint amennyit elhasználunk), viszont ezek többnyire nem fenntarthatóak és az egészségünket sem feltétlen támogatják. Márpedig ahogy az első pontban írtam, mi a hosszú távú fenntarthatóságot és a minőségi életet tűztük ki célul és nem egy átmeneti pár kilós fogyást. Ezért mindenképpen olyan módszert, étrendet kell magunknak választani / kialakítani, amely ezen céljainkat szolgálja. És csupán ezzel a szemlélettel a piacon fellelhető fogyókúrás programok, challange-ek, löttyök, böjtök, stb körülbelül 90%-át már ki is zártuk.

Azzal tisztában kell lenni, hogy nincs egyetlen jó módszer, mivel mindannyian különbözőek vagyunk. Nagyon fontos az egyéni preferencia figyelembe vétele egy étrend megtervezésekor. Nem erőltethetünk magunkba olyan ételtípusokat, amiket egyszerűen utálunk, még akkor sem, ha valóban megoldást jelentenének a problémánkra. Mert meddig tudnál undorral táplálkozni? Éled végéig? Tényleg? Ugyan már.

A legkeményebb hozzáállással is maximum egy–két hétig, ha valaki nagyon hardcore, talán egy hónapig is kihúzza, nagyjából ezt mutatja a statisztika. Ezért nem feltétlen preferálom az olyan celeb és egyéb diétás programokat, ahol ugyanazt sablont nyomják az emberek ezreinek a kezébe, mondván: ’Ezt csináld, mert XY is így fogyott le, pedig ő aztán milyen híres ember’. Semmit sem jelent számodra, hogy más hogyan fogyott le, főleg semmi köze a diéta sikerességéhez, hogy valaki ismert személyiség-e. Annak csupán a diéta árához van köze.. .

Az étrend MINDEN ESETBEN személyre szabott kell, hogy legyen, figyelembe véve az egyén egészségügyi állapotát, célját és preferenciáit. Ez egy alaptétel, melynek figyelmen kívül hagyása az egyik legsúlyosabb és leggyakrabban előforduló szakmai hiba, amit el lehet követni a táplálkozás területén.

Ha egy bizonyos fogyókúrás program mellet letesszük a voksunkat, fontos, hogy a diétás periódusunkhoz rendeljünk hozzá egy időpontot, amire az előre elhatározott testsúlyt el szeretnénk érni. Ennek pusztán az önfegyelem miatt van jelentősége, hiszen amennyiben nem tűzünk ki időpontot, hajlamosabbak leszünk belekényelmesedni a programunkba és elhúzni azt a végtelenségig. Ez az időpont nem kell, hogy kőbevésett legyen, hiszen nem vagyunk élsportolók, akiknek ha esik, ha fúj, adott versenyre bizony hozniuk kell egy bizonyos testtömeget. De azért nagyjából lőjjünk be egy idősávot. Mondjuk például egy márciusi fogadalomként nyugodtan kitűzhető cél, hogy a strandszezonra ledobjunk 10 kilót. Aztán hogy ez most május 18-ra vagy június 3-ra sikerül, az már végső soron mindegy is. Az a fontos, hogy reális célt adjunk meg, inkább tervezzünk be egy-két deload hetet (amikor a bevitt kalóriákat visszaemeljük fenntartási szintre), minthogy túl szűk határt szabunk magunknak. A szűkre szabott határidő és az ezzel járó stressz és drasztikus kalóriamegvonás hosszú távon nem fenntartható, legalábbis anélkül, hogy egy idegronccsá ne válnánk a program végére. Tervezzünk körülbelül fél kilós fogyással hetenként, ez napi körülbelül 500 kalóriás deficittel érhető el. Persze az is egyéni tényező, hogy ki hogyan viseli a megszorításokat, és hogy kinél mekkora súlyfeleslegről indulunk.

Szintén fontos tényező a támogató közeg megléte. Sokan jönnek olyan családi környezetből, ahol az étkezés mennyiségi alapon történik és a kövérség egyben a jólét jele is. Ennek a szemléletnek évszázadokra, ha nem évezredekre visszavezethető történelme van, ami az emberiség múltjának ínségesebb időszakaira vezethető vissza. Viszont a változásért sóhajtó személy számára nagyon fontos lenne, hogy egy olyan környezet vegye körül, mely támogatja, de legalábbis nem kritizálja azért, mert változtatni szeretne. Ha a család nem partner a törekvéseinkben, találjuk meg azokat a barátokat, kollégákat, esetlegesen különböző social média felületeken lévő csoportokat és azok tagjait, akik támogatják elhatározásunkat, elismerik erőfeszítéseinket és bátorítanak célunk elérésében.

Társadalmi hatások ide vagy oda, a nap végén TE leszel az, aki eldöntöd, hogy milyen termékeket emelsz le a boltok polcairól. Szóval bárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot, legvégül csak oda lyukadunk ki, hogy az egyén személyes felelőssége az egészségi állapotának megőrzése, mivel a döntés joga mindenkinek a saját kezében van. Az akarat szabad, a döntés szabad.

A diéta nem csak fizikális, de mentális kihívás is egyben. Senki nem állítja, hogy könnyű, de azért milliónyi pozitív példa áll előttünk, akiknek már sikerült. Hidd el, te sem vagy semmivel rosszabb, mint ők, csak ők már megtalálták a motivációjukat.

És mi a te motivációd?