Edzés betegen

Főként influenzaszezon környékén szokott felmerülni a kérdés, hogy szabad-e, célszerű-e betegen, vagy akár csak bizonyos tünetek megjelenése esetén edzeni. A válasz egyértelműnek tűnik, viszont azok számára, akik rendszeresen lelkiismereti kérdéseket kreálnak maguknak egy-egy kimaradt edzésből, ennyire nem fekete-fehér a válasz.

Első lépésként tisztázzunk a legfontosabbat: Ha beteg vagy, maradj otthon és pihenj, kúráld ki magad! Nincs az az edzés, ami többet hozzá tudna tenni az fejlődésedhez, mint a pihenés. Egy-két kihagyott edzéstől, de még egy-két kimaradt héttől sem fog visszaesni drasztikusan a teljesítményed, maximum kell majd 1-2 felhozó edzés miután újra egészségesen belevágsz a munkába, de hidd el, hogy villámgyorsan utol fogod érni önmagad!

Mi a baj a betegen történő edzéssel?

1. Először is az, hogy nagyon könnyen megfertőzheted a környezeted, az edzőtársaid és bárkit, aki szintén oda jár edzeni vagy dolgozni, ahová te jársz. Még ha távolságot is tartasz másoktól, akkor is csak megfogod az eszközöket, az ajtókilincset, rátámaszkodsz a pultra, leülsz az öltözőpadra, ráfekszel a jógamatracra, stb… Lehet, hogy neked acélból van a szervezeted, és még így, a tünetek ellenére is le tudsz nyomni egy edzést (amelynek hatékonysága minimum megkérdőjelezhető persze), de lehet, hogy más, akinek sikerül átadnod a nyavalyád, már koránt sem lesz ilyen szerencsés, és jóval súlyosabb tünetek fognak előjönni nála és ezzel másokat kényszerítessz esetlegesen hetekre a partvonalon kívülre.

2. Egy betegség esetén a szervezeted, az immunrendszered folyamatosan keményen dolgozik, harcol azért, hogy a szervezet egészséges állapotát visszaállítsa. Ebbe a harcba nyilvánvalóan le is fog gyengülni kisebb-nagyobb mértékben. Szerinted mennyire jó ötlet egy olyan immunrendszert tovább terhelni egy kiadós edzéssel, amely már alapból sincs a toppon? Ezzel csak a felépülésedet fogod elodázni napokkal, talán hetekkel is. Hidd el, hogy nincs az az edzés, ami többet tenne hozzá a fejlődésedhez annál, mintha mielőbb egészségesen visszatérnél imádott sportodhoz.

3. Ahhoz, hogy a kívánt fejlődést elérjük – beszéljünk bármilyen sportágról is -, az edzésen egy bizonyos intenzitási szintet el kell érni, egy bizonyos munkamennyiséggel karöltve. Ezt a szintet betegen valószínűtlen elérni. Ha te betegen azt gondolod, hogy kő kemény edzést tettél le az asztalra, az maximum az aktuális állapotodhoz képest lehetett kemény, azonban a fejlődésedet ez biztosan nem szolgálja. Ha viszont betegen is le tudod hozni az edzéstervedben előírt intenzitást és munkamennyiséget, akkor van egy rossz hírem számodra: Nagyon valószínű, hogy a terhelés eléggé alá van lőve a terveidben és nem biztos, hogy az a fejlődésedhez optimális egészségesen sem.

4. A betegség okozta gyengeség, fáradtság, koordinációs és koncentrációs problémák miatt a sportolók nagyobb valószínűséggel szenvednek el sérüléseket. Egyes esetekben a test nem képes megfelelően reagálni a mozgásra a reakcióidő drámaian megnő, ami növeli a sérülések kockázatát.

5. Sokan úgy gondolják, a hardcore hozzáállás része a profi mentalitásnak, de ez nem egészen így igaz. A profi sportoló gondolkodik, mérlegel, és tiszta fejjel dönt (vagy ha ő maga nem is, de a mögötte álló stáb mindenkép). A profi mentalitás nem csak azt jelenti, hogy az edzésen, a feladatok elvégzéséhez állunk hozzá maximális eltökéltséggel, hanem a döntéseinknek is tükrözniük kell a professzionális gondolkodásmódot a pályán, termen kívül is. A fejlődés elsőszámú kulcsa, hogy rendszeresen tudjunk edzésmunkát végezni, a lehető legrövidebb megszakításokkal. Ehhez betegség esetén a mielőbbi felépülésünkkel tudunk hozzájárulni.

Amennyiben csak enyhébb tüneteid vannak és sehogy sem tudod megállni, hogy hódolj a szenvedélyednek, egy alacsonyabb intenzitású testmozgás talán nem fog ártani – bár használni sem feltétlenül. Visszautalva az első pontra, próbáld meg ilyen esetben otthon vagy a szabadban, egymagadban elvégezni a mozgást, óvva a környezetedet. Javaslom, hogy ez esetben a terhelést mindig alaposan vedd vissza.